Oldalak

2013. december 1., vasárnap

Néha van az úgy

... hogy kicsit a lelkemre veszek dolgokat. És olyankor nagyon nehezen megy... az edzés is. Hetek óta új ingerek érnek, újfajta kapcsolatok, új emberek, amik még korábban sose. Új oldalamat ismerem meg. Ismeretlen vizeken evezgetek. Persze nagyon élvezem az új, közös élményeket sokféle emberrel, akikkel talán más módon nem is biztos, hogy közös programunk lenne, vagy csak ritkán. Meg az egész önismereti folyamatot is.

Számomra az edző szerepe az életemben is egy ilyen dolog. Soha ezelőtt nem volt még olyan, hogy igazán hosszú távon el tudjam úgymond "viselni", hogy egy másik ember ilyen 1:1 alapon valamit tanítani akar nekem. Nem szerettem soha magántanárhoz járni nyelvórára, utáltam az autóvezetést is például. Amikor szertornáztam, ott az edző egy gonosz némber volt. Talán mindig hiányzott valamiféle plusz abból a másik félből, aki tanítani akart nekem valamit. Gondolom a bizalom hiánya volt az egyik legfőbb tényező...

Most életemben először viszont működik a dolog és ez amúgy nagyon boldoggá tesz úgy alapjáraton, tekintve a korábbi tapasztalataimat. Működik, mert szakmailag 1000%-osan bízom az edzőmben és minden, amit kapok tőle az a fejlődésemet segíti, még pedig nagyon hatékonyan. Az elmúlt több mint 1 év alatt alapvetően totál egyedül voltam a kis életmódváltásommal, most meg végre foglalkozik velem valaki kimondottan erre fókuszálva és ez nagyon jó dolog. Saját előrehaladásom miatt is nagyon érdekel egyébként a dolog lelki oldala, hogy a különböző embereket miként lehet motiválni és inspirálni arra, hogy mozogjanak, próbáljanak ki olyan dolgokat, amik által fejlődnek testileg-lelkileg. Én sokszor úgy érzem, hogy pszichológus helyett járok edzőhöz.. Újra és újra akarom élni azokat a jó élményeket, sikereket, meglepetéseket, amiket korábban ezeken a közös edzéseken megéltem.. De az elmúlt hetekben ebből hiányérzetem támadt és ma már nem tudtam ezt leplezni se... de talán ez meg az én hülyeségem, az én kib.szott ÖRÖK problémám, hogy nem is kell ezeket lepleznem... ... :( ... Hm, asszem pszichológushoz is el kell menjek :)

Éééééééééés ami a csodálatos, hogy egy kemény edzés amúgy minden lelki bajra gyógyír. Bár a tegnapi falmászás miatt vállból nem voltam olyan erős, mint szerettem volna, azért voltak jó pillanatok.. Sőt, nagyon jó pillanatok.. olyan jó is, amit épp ma hiányoltam. Mégpedig a szánkóhúzás. Lehet, hogy pont a kis érzelmi viharom miatt is, de eszméletlen jól esett. Nem, nem is. K.RVA JÓ VOLT. Annyira elemi-ösztönös szinten mozgatott át, hogy az valami csoda volt, és nem túlzok, amikor ezt mondom. Ahogy teljes testből, minden porcikámból kellett húznom a szánkót a rápakolt súlyokkal, mellette még kezemben két kettle... Ilyet minden héten akarok ezentúl.. úgy éreztem közben, hogy ÉLEK. Aztán mikor véget ért a kör majdnem meghaltam a fáradtságtól :))

Hát szóval, néha van ez így...... :) 

always look on the bright side of life
tüp-tirüp-tirüp tirüp tirüp

2 megjegyzés:

  1. I feel a little bit envy... :) Though I also found a new fav sport now... ;)

    VálaszTörlés

Köszönöm!