Oldalak

2014. március 30., vasárnap

Otthonom, a THOR

Az elmúlt 1 hét nagyon intenzív volt, és közel sincs még vége az "izgalmaknak". Érdekes tapasztalatokat szerzek így testi-edzettségi szinten is. A 3 napi masszív alultáplálkozás után (az átlag 100 g fehérjét azért minden nap bevittem) a testem szép lassan elkezdett feléledni és szívja magába minden erővel az energiát. Sokkal éhesebb vagyok, mint általában. Az étkezési rendszerem, amit január óta viszek, egyébként annyira jó, hogy éhség érzetet nem is igazán érzek alatta, mindig annyit eszek, amennyi kell és mindig akkor, amikor kell. Most ezt ugye átmenetileg felborítottam rendesen és egy kompenzációs szakaszban vagyok éppen. Nem bánom egyébként, ez kell ahhoz, hogy lenyugodjak. Ellenben elképzelésem sincs, hogy emberek hogy képesek létezni úgy, hogy szándékosan éheztetik magukat és idióta, fenntarthatatlan diétákkal próbálnak lefogyni. 

A lelkiállapotom + a kisebb fajta káosz az étkezésben viszont sokat gyengítettek rajtam. Most képtelen vagyok bármiféle maximumra. Próbálok túlélni az edzésekben. Pénteken ugye volt egy rendkívül sikertelen próbálkozásom, ma pedig úgy éreztem, hogy ismét szükségem van egy próbára, hogy végre lezárjam az edzésprogram 3. hetét. Egy fokkal, de tényleg csak egy fokkal ment jobban. 
Ahogy érzem magam jelenleg:
1. Guggolás parában vagyok már megint, egyedül nem megy, 65 kiló a max.
2. A felhúzásban is küzdök mint az állat, 77,5 kg-val 2 ismétlést bírtam összehozni
3. Fekve nyomásban a 45 kilót ma már nem tudtam megcsinálni - bár ennyivel még soha nem próbálkoztam. Rossz volt érezni, hogy nem megy, de egy kis reménysugár azért van bennem, hogy normál körülmények között tudtam volna hozni. Bízom magamban, hogy így van.
A THOR-ban voltam ma és annyira biztonságban éreztem ott magam. Nagyon kevesen voltak, 3-an voltunk összesen a teremben. Nagyon jól esett a kis lelkemnek. Jó, ha vannak ilyen helyek az ember életében.
Folytatás jövő héten az utolsó, deload héttel.

Kicsit ki vagyok szakadva a valóságból, keresem a kiutat, nem nagyon volt rá példa, hogy hasonlóképp éreztem volna az elmúlt években bármikor is. Amit megpróbálok csinálni, hogy ha a testem is úgy érzi, akkor visszatérek a diétás elveimhez, megpróbálok erőt gyűjteni az edzésekhez, mert ezek mind mind pozitív megerősítést adnak számomra és segítenek egyről a kettőre jutni.

Forrás: Tumblr

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm!