Oldalak

2014. szeptember 10., szerda

Deadlift: 82,5kg, kétszer, mert ez volt a tervben

Múlt héten kiképzésen voltam a Magyar Honvédségnél. Erről sajnos részleteket nem nagyon tudok megosztani, de felejthetetlen élmény volt (életemben először repültem helikopterrel is, ráadásul úgy, mint az igazi katonák), viszont rettenetesen megterhelő is. 3 nap alatt az ÖSSZES fekvőtámaszt megcsináltuk. Inkább guggoltunk volna, abból végtelen mennyiséget képes vagyok megcsinálni saját testsúllyal... :) Fizikailag, mentálisan, érzelmileg, szóval mindenhogy lefáradtam. Rengeteget tanultam persze: időmenedzsmentről, együttműködésről, meg persze saját magamról. Az immunrendszerem kicsit meg is adta magát, begyulladt a torkom, benáthásodtam. Másfél nap intenzív pihenés valamelyest segített, de még ma sem gyógyultam meg teljesen. Hétfőn emiatt ki is maradt az edzés, viszont nem akartuk tovább halogatni az eheti adagot, úgyhogy tegnap lementünk, kivételesen este.

Utolsó hét van az edzéstervben, deadlift volt a tegnapi menüben a főétel. Új zoknit húztam az edzéshez, jó kis neonsárga focis térdzoknit, a Decathlon gyerekosztályán vettem, hihi. Imádok jó ruhákban edzeni, hozzáad az élményhez :))


Elkezdtem bemelegíteni, és a betegség megint kezdett rajtam kijönni, de fejben már eldöntöttem, hogy nincs előttem megállás. Végül is mi volt a cél? Kétszer felemelni 82,5 kg-t. Kétszer. Az az én szótáramban azt jelenti, hogy azon hamar túl lehet esni :) Az nem olyan mint 4x10 ismétlés hip-thrust mondjuk, hiszen 2 ismétlés hamar megvan :) Mert hogy kétségem nem volt, hogy ezt a súlyt én márpedig fel fogom húzni a földről.

Aztán mikor felpakoltam a tárcsákat realizáltam: még soha ennyit nem húztam fel, a 80 kilónál az elmúlt hónapokban mindig megakadtunk. Hirtelen tehát 2 ismétléses PR-ra készültem fel. Szóltam is egyből Zsoltnak, hogy ezt ugyan nézze már meg, hiszen történelmi pillanat. 

Odaálltam, és felhúztam a 82,5 kg-t. Aztán még egyszer. Ment is a pacsi, végre sikerült!!! Fejlődtem ebben is :) Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Nem is éreztem ennél többet, csak tettem a dolgom. Aztán arra gondoltam: lám-lám, teljesítmény nem csak ideális körülmények között születik. Hiszen beteg voltam, kicsit fáradt is, de mégis megcsináltam. Elég erős voltam hozzá már fejben és testben is. Büszke vagyok magamra!

Örülök, hogy végre megint lehet építkezni tovább. Például én is elkezdhetek készülni az év végi házi erőemelő bajnokságra :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm!